Mindig érdekes elképzelni, hogyan folyhatott egy-egy régi településen élő emberek élete. A legrégebbi, ma is közelítőleg eredeti utcaképükkel megmaradt városok a középkorból valók, annál régebbről csak romok maradtak ránk, azok is csak "szerencsés" esetben tudtak viszonylag jól megőrződni (mint Pompeii vagy az itt is tárgyalt Herculaneum a vulkáni hamuban). Ha régi korokba utazunk vissza, az olyan, mintha nagyon messzire mennénk: ugyanúgy egzotikusnak érezzük ezeket a helyeket, mint a távoliakat és magával ragad a hely hangulata. Én a középkor nagy rajongója vagyok, úgyhogy a listán elsősorban középkori utcaképek szerepelnek. És itt a vízi út is utcának számít: a csatornák látképeit is figyelembe veszem azokban a városokban, ahol csatornák vannak. Sok városnak szerettem volna még itt helyet szorítani, de sajnos túl sokan voltak, ezek a következők: Jaffa, Bryggen, Strasbourg, La Laguna, Saint-Paul-de-Vence, Dubrovnik, Mdina, Ostuni, Hamburg, Marrakes, Amersfoort, Segesvár, Tübingen, Bergen, Edinbourgh.
10. Zimony: Talán felmerülhet, hogy azért mégiscsak vannak nála szebb, érdekesebb utcaképpel rendelkező városok, de engem nagyon megfogott. Amikor már azt hinné az ember, hogy Belgrádban nincs semmi lényeges, megtalálja ezt a helyet egy külső kerületben, a panelrengeteg oázisaként, messze a belvárostól. Ha valaki Belgrádba megy, talán a központi résznél is jobban ajánlom Zimonyt megnézni. És akkor itt említem Szentendrét is: hasonló, bár kisebb, szűkebb utcákkal, mint Zimony: hasonlóan különleges atmoszférájú hely, kicsit nehéz megszokni, hogy itt is van, Budapesttől néhány kilométerre "egzotikum".
9. Weinheim: Maga a középkori Németország. A képek magukért beszélnek.
8. Rabat: Kék és fehér. A teljes várnegyed (kasbah) ilyen, és szépen karban van tartva, tiszta. Nekem nagyon tetszik ez a színkombináció. És még ott van az óváros (medina) is, amely hasonlít a többi marokkói zeg-zugos óvárosra, de tisztább azoknál.
7. Éze, vagy Saint-Paul-de-Vence: Nizza környékén található, hegytetőn épült kisvárosok (Éze szinte inkább falu), nagyszerű, középkori francia kisvárosokra jellemző hangulattal. Kőépületek, szűk utcák, kis terek régi kutakkal és lila virágok. Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor ott jártam, úgy éreztem, hogy ha ezek a helyek nem léteznének, nagyon hiányoznának a világból, valahol talán már láttam őket korábban, talán filmen. Már amikor képeken láttam őket, úgy éreztem, hogy ide el kell jutnom - és nem is okoztak csalódást. Szerintem teljesen egyediek, talán más francia kisvárosokon kívül Közép-Olaszország hasonló települései hasonlítanak még rájuk valamennyire.
6. Prága: Prága hatodik helye némileg talán elgondolkodtató, hiszen a város nagy része nem őrződött meg középkori állapotában, de az a néhány, hangulatos utca a Kisoldalban meggyőzött. Ahogy az Arany utcácska is: tudom, nem nagy újdonság, de nekem nagyon tetszett.
5. Ait Ben Haddou: Ait Ben Haddou is nagyszerű hely, az agyagtéglás építészet teszi azzá. Egészen eltér mindentől, amit ismerünk Európában, de még Marokkó Atlasz-hegységtől északra eső városaitól is. Ez a (fél)sivatag építészete. A különleges építőanyag különleges épületdíszítést igényel: az ablakok formái, a lyukacsos falak, a kilógó fa gerendák, az agyagba vájt absztakt díszítő rajzok nem igazán hasonlíthatók semmihez, ami kívül esik a (fél)sivatagon. Ait Ben Haddouba megérkezni nagyon egzotikus élmény. Az Atlasz-hegység lehetne világ széle, tehát itt már a "semmiben vagyunk", csoda, hogy itt még vannak, és voltak városok, innen délre már csak igen kevés régi városmag van egész Afrikában.
4. Fez: Fez az egyik legjobban, ha nem a legjobban megőrzött, egyik legnagyobb, egyik legrégebbi középkori városközpont a világon, nem meglepő, hogy itt van a legkülönlegesebbek között. Csak a kettő közül az egyik óvárosában 156000-en élnek. Mind középkori épületekben. Olyan zeg-zugos utcákban, hogy meglepő, ha bármilyen hatóság képes ellenőrizni az egészet. A világ legnagyobb autómentes városi övezete, azért szamarakkal viszont járkálnak ezeken az utcákon. Állítólag könnyű eltévedni benne. Akár kilométereken keresztül lehet gyalogolni a végeláthatatlan sikátorok között. Szóval ez nem olyan, mint a középkori európai pici óvárosok (lássuk be, hogy a középkori Európa városai valójában picik voltak, néhány kivétellel, amelyek már nem léteznek eredeti formájukban). A XIX. századig ritkák voltak az akkora városok, mint a középkori Fez, és e kevés közül is talán Fez az, amely a legjobban megőrződött. 
3. Velence: Velence jól ismert hely, nem igazán szükséges bemutatni. Nagyon jól megőrződött eredeti állapotában, teljesen egyedi építészeti stílusa, földrajzi helyzete, és abból következő csatornái biztosítják neki a harmadik helyet a listán.
2. Bruges: Bruges a középkori Európa északi részének egyik legtipikusabb és legnagyobb városa (akkori lakossága akár a kétszázezret is elérhette), de ide kívenkozna pl. Gent, vagy Antwepen is. Hatalmas élmény volt ezeken a régi utcákon, a csatornák mentén bolyongani. Brugest különlegessé teszi nagyszerű hangulata és a rendkívül jól megőrzöttsége. Szinte nehéz azt elképzelni, hogy nem épp a középkorban sétálok itt, kevés dolog utal arra, hogy ez már a harmadik évezred.
1. Jeruzsálem: És a végén Jeruzsálem. Jeruzsálem elképesztő. Az hagyján, hogy labirintusszerű, de azt érezzük, hogy ez a labirintus három dimenziós. A rengeteg alagút, az egymást vertikális eltéréssel keresztező utcák, a rengeteg lépcső, a szűk sikátorok, a zsákutcák, amelyekről nem tudjuk eldönteni, hogy utca-e vagy csak egy kapuhoz vezet, a teljesen összefüggéstelenül fel, majd lefelé vezető lépcsők mind-mind azt az érzést keltik, hogy nem is egy városban vagyunk, hanem egyetlen háztömbben, ahol mindenki a szomszédja mindenkinek. Egy teljesen esetlegesen, mindenfajta tervezés nélkül megépült háztömbben. Vagy egy Borges-novella labirintusában. Mintha nem is a középkorba mentünk volna vissza, hanem egyenesen az őskorba, a méhkas-szerű Catal Hüyük városába. Jeruzsálem utcaképe középkori, de már az ókorban is volt itt város, nem is akármilyen. Talán nem kell ecsetelnem a hely legendáit, ezek táplálják Jeruzsálem óvárosában azt a "nem akárhol vagyok" érzést, amit kevés helyen, talán sehol máshol nem él át az ember. Előfordul, hogy az utcát járva egyszer csak elénk kerül a Siratófal látványa a Sziklamecsettel, vagy a Szent Sír templomnál lyukadunk ki. Vagy, egyszer csak kiérünk a lapos háztetőkre. Ahogy járjuk az utcát, nem tudhatjuk, hogy alattunk valakik éppen békésen alszanak, egy pap imát mormol, vagy egy alagútban haladó utcán emberek sétálnak. Ha pedig mi sétálunk alagútban, ugyanezek a dolgok felettünk történhetnek. És még nem említettem a talán sehol máshol nem tapasztalható kulturális diverzitást ilyen kis területre zsúfolva: gyakorlatilag bármikor elénk kerülhet bármilyen vallású, felekezetű, bármilyen ruhába öltözött ember. Jeruzsálemnek négy negyede van, az örmény, a zsidó, a muszlim és a keresztény. De keresztények közül is olyanokkal találkozhatunk itt, akikről azt sem tudtuk korábban, hogy léteznek. Itt a világ majdnem minden felekezetének van legalább egy kis temploma. Például az etióp keresztényeknek, aki agyagkunyhókban laknak. Igen, agyagkunyhók is vannak Jeruzsálem óvárosában. Jeruzsálem a világ kicsinyített mása. Ezt így tartotta a középkori szimbolika, erre utal a kereszt formájú négyfelé osztottság, a négy negyed (a négyes szám a teljesség szimbóluma). És tényleg: itt egy néhány hektárnyi területen szinte bárkit és bármit megtalálunk. A zsidók hite szerint Jeruzsálem az a hely, ahol a Menny a legközelebb van a Földhöz, de Mohamed próféta is innen emelkedett a Mennyországba, és Jézus is itt halt meg és támadt fel. Ezeket mind végiggondolhatjuk, amíg Jeruzsálem utcáin sétálunk.
+1 Herculaneum Herculaneumé az egyetlen ókori utcakép a listán. A 79-ben a Vezúv által elpusztított városok közül talán Herculaneum maradt meg a legtökéletesebben a vulkáni hamu alatt. Itt úgy érezhetjük, mintha tényleg egy ókori városban járkálnánk, sok épületnek még az emeletei is megmaradtak. Ha nem múzeumi terület lenne, talán beléjük is költöznének az emberek. Pedig valójában ezek csak romok. Az ókori utcakép egyébként sok esetben közelebb áll az újkorihoz, mint a középkori, mivel a középkori, nagyon szűk, girbe-gurba utcákkal szemben az ókorra és az újkorra is szélesebb, egyenes utcák, sok esetben tudatos várostervezés, csatornázottság jellemző (legalábbis a Római Birodalomban), így egy ilyen utcaképet talán nem is érzünk annyira egzotikusnak, mint egy középkorit, de azért hihetetlen érzés több, mint 2000 éve épült lakóépületek között sétálni.
